Így látták ők…
Válogatás a kollégisták élménybeszámolóiból
Téli Akadémia, 2014. február 23 - március 1.

„A Collegium Talentum nagyszerű lehetőséget nyújt a más területeken élő, de hasonló problémákkal küzdő lelkes fiatalok megismerésében. Mi mindannyian különböző szakterületeken és másfajta módszerekkel, azért dolgozunk, hogy valami maradandót és hasznosat alkossunk. Nagyon megtisztelőnek érzem, hogy részese lehetek. A február 23-28 között megrendezett Téli Akadémián lehetőségünk nyílt az elődeink nyomán végig járni a történelmi Észak-Magyarország egy részét. Bejártuk Hollókő-Selmecbánya–Nyitra-Kolon–Nagyszombat–Pozsony–Győr-Pannonhalma útvonalat és csodaszép helyeket látogattunk meg. Leírhatatlanul meghatott a Kolon-i tájház fogadó bizottsága, a Terike néni nyíltsága és meghatottsága, hogy mennyire sok helyről való magyarok vagyunk. Azt hiszem akkor mindenkinek könnyes lett a szeme a boldogságtól…”  - Czikó Melinda, elsőéves kolozsvári kollégista

„A szlovákiai Téli akadémia számomra egy meghatározó és véleményformáló élmény volt. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a részvételi lehetőségért és a jól megszervezett programokért. Külön öröm volt számomra, hogy a technikai oldalon kutató kollégisták kedvében is jártak a szervezők a nagyszerű bányalátogatással. Tapasztalatom szerint a bölcsész kollégák is élvezték a föld mélyén eltöltött időt. Ráébredtem arra, hogy mennyire buta is az ember – vagy csak én -  amikor azt hiszi, hogy szép helyek csak ott léteznek ahova az utazási ügynökségek „all inclusive” utakat szerveznek.” – Dr. Keresztes Zsolt, alumnus

„Notórius akadémiázóként természetes volt a számomra, hogy a soron következőt sem hagyom ki, pláne, hogy a Collegium végre a Felvidéket jelölte meg úti célul.
Mivel Hollókőn még sosem jártam ezért úgy döntöttem felutazom Budapestre és már az első perctől csatlakozom a kalandtúrához. A falu, annak ellenére, hogy a népi művészet nem éppen a kedvencem, valósággal elvarázsolt. Elképzeltem, ahogyan nyáron a kicsi házak valamelyikének a tornácán napokon keresztül csak olvasok és feltöltődöm. Ezen kedves vízió éppen csak megszületett elmémben már haladtunk is tovább, hogy a kollégisták csapata bevegye Fülek várát, azaz annak romját. Szlovákiai lévén furcsállották is a többiek, hogy Füleken még sosem jártam, a várat se láttam, azonban mikor rájöttek, hogy szerintük „minden valamire való család várat építetett magának a Felvidéken” (szabadon idézve azt hiszem Rád Lacit) már csöppet sem csodálkoztak.” – Szabó Réka, harmadéves nyitrai kollégista

„Az utolsó napi győri látogatás fontos volt számomra, mivel segesvári származásomból adódóan fontos volt a segesvári születésű Boldog Apor Vilmos sírjának meglátogatása. A Téli Akadémia tehát fontos volt számomra a múltunkba való betekintésnek és kollégista társaim (jobb) megismerésének köszönhetően.” – Dénes Avar Lehel, elsőéves kolozsvári kollégista

„Nem utolsósorban pedig a legfontosabb dolog, amit az akadémia jelentett számomra, az, hogy sikerült jó hangulatban, jó társaságban végigcsinálni ezt a hetet. Függetlenül attól, hogy ki hányad éves kollégista, vagy esetleg sokan nem ismerték egymást, már az első perctől mindenki nyitott volt, gyorsan alakultak a beszélgető partnerek, nagyon jó társaság gyűlt össze. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a hét folyamán szinte mindenkivel beszélgettem, és egy pillanatra sem volt olyan helyzet, hogy nincs mit mondani egymásnak. Őszintén örülök, hogy ilyen emberekkel találkoztam, most már még inkább várom a találkozásokat.” - Nagy Botond, elsőéves kolozsvári kollégista

„A különböző séták, a buszon töltött idő, a városnézés, az étkezések, az esti programok mind-mind lehetőséget biztosítottak arra, hogy egymással jobban megismerkedjünk, tapasztalatot, élményeket cseréljünk. A CT kollégistái között fantasztikus embereket ismerhettem meg, és ez a vélemény minden egyes emberrel folytatott beszélgetés után megerősödött bennem, igyekeztem minél több emberrel elbeszélgetni az elsősök és a felsősök közül egyaránt.
Miután mindnyájan haza érkeztünk, azonnal elkezdődött a közös fényképek cseréje, megosztása – tehát a hét eseményei ezzel folytatódtak. Jó érzés volt az is, hogy többen is ott voltunk szombaton Szegeden a PhD-konferencián, azért mert érezhetően kialakult közöttünk egy kötelék, amihez nagyban hozzájárult az együtt töltött felvidéki hét.
Még sosem jártam Szlovákiában, így az elmúlt hét eseményei – azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy – egy életre szóló élményt jelentenek számomra.” – Görög Nikolett, elsőéves ungvári kollégista

„Kisebbségként élni. Ezt mindannyian átéltük és átéljük a mindennapokban. Igen, mi, akik határon túli magyarok vagyunk, akik az anyaországról leszakadt területeken élünk. De ez nem csupán egy ,,életstílus’’, hanem egy megfoghatatlan, sokszor szorongató érzés, amely nem mindig hagyja, hogy otthon érezd magad a szülőföldeden, de annyira erős, hogy azt sem engedi, hogy elszakadj tőle. És talán ez az a kimondhatatlanul erős kapocs, amely összeköt minket, határon túli magyarokat. Ezért rendkívüli öröm számomra, hogy a Collegium Talentum lehetőséget biztosít ahhoz, hogy megismerkedhessek azokkal az emberekkel, akik ugyanazt a sorsot élik, amit én, talán sok esetben még nehezebbet is. És mégis talpon vannak, élik a mindennapjaikat, bátran előre néznek és nem búslakodnak. A Collegium Talentum által szervezett 2014-es Téli akadémián, ezt nem csupán a mindenki által egy csapásra megszeretett koloni Teri néni kitartó és önzetlen, a településen megmaradt magyarság kulturális értékeinek a fennmaradásáért végzett munkája, hanem számos, az utunk során tapasztalt élmény is megerősítette bennem. Fontosnak tartom, hogy ismerjük a Magyarországról leszakadt területeken élő magyar kisebbség gondolkodását, életmódját és kultúráját. Szavakkal megfogalmazhatatlan, mekkora élmény és érték volt számomra a körút. Ezért hálámat szeretném kifejezni a Collegium Talentumnak, és kívánom, hogy még sokáig összefoghassák a magyar fiatalok e kis csoportját. ” – Ferencz Márta, elsőéves kolozsvári kollégista

„Amint beültem Tatabányán a buszba, éreztem, hogy egy emlékezetes hét előtt állok. Hollókő, Fülek, Selmecbánya... Először volt lehetőségem látni ezeket a szép helyeket (a bányalátogatásról nem is beszélve, felejthetetlen élmény, főleg az bányász bácsi humora révén). Mindig azt nézzük a férjemmel, amikor utazni szeretnénk, hogy minél messzebb legyen, holott a közeli országok rejtett kincseit nem is ismerjük, ez főleg azért is fontos, mert történelmi hazánk részei voltak. Nyitrán és Pozsonyban is először jártam. Ami elkeseredettséget okozott, hogy a magyar beszédet sokszor megszólták és az is, hogy a magyarság nagymértékben fogyatkozik. Itthon is ennek sokszor szem és fültanúja vagyok, de úgy gondoltam, hogy az EU a határok eltörlésével az emberekben egy lazítottságot és nyitottságot fog eredményezni… A kollégistákkal való barátság elmélyülését szintén a téli akadémia előnyének elém meg, hiszen négy külön országban élünk, mégis ugyanazokat a dalokat énekeltük a koloni falulátogatásunk alatt és utána is. Egybe tartoztunk és egyet gondoltunk, sikerült (bár egy rövid időre) kiszabadulnunk a valós világból, megfeledkeztünk a politikai, gazdasági és kulturális ország helyzetekről, csak önmagunk és csapatszellemünk volt fontos számunkra. Az egyik kollégista feltett kérdése elgondoltatott: „Szerinted vannak a környezeted részéről elvárások?”. „Persze, hogy vannak”- vágtam rá. Azóta is gondolkodom ezen a kérdésen, vajon a környezetem elvárásai szerint élek vagy önmagam által szerkesztett elvárások szerint?! A kérdés a lelki szabadságom gondolatát ingatta meg...
Péntek este a szegedi szállodában megpillantottam kislányom arany fürtjeit és széles mosolyát. A valós világom egy másik világ, más szerepem van és feladatköröm, azért mégis tiszta szívből várom az áprilisi képzést, hiszen ott együvé tartozunk, megértjük egymást és együtt érzünk.” – Lendák-Kabók Karolina, elsőéves újvidéki kollégista

„Úgy gondolom mindannyian, akik részt vettünk ezen a téli akadémián élményekkel, kalandokkal, új ismeretekkel, új kapcsolatokkal-barátokkal térhettünk haza. Magunk mögött hagyva mindazokat a dolgokat, amiket láttunk, tapasztaltunk és elindulni a régi és az új kollégista barátokkal újabb felfedezések irányában, együtt, közösen. Köszönöm a Collegium Talentumnak, hogy megszervezte ezt az élményekkel gazdag téli akadémiát, és hozzásegített egymás jobban megismeréséhez, újabb kapcsolatok kialakításához.” – Csata Enikő, másodéves kolozsvári kollégista

„Uraim, ha a pokolban egyszer az a gondolatjuk támadna az ördögöknek, hogy várost építsenek, az bizonyosan olyan lenne, mint Selmecbánya. [...] képzelj magadnak háromezer hegycsúcsot, ugyanannyi völgykatlant, egy tucat sziklát, mely sűrűn be van építve mindenféle alakú házakkal, melyeknek előrésze sokszor háromemeletes, míg ellenben a háta szerényen odalapul a hegyhez”, kezdi Mikszáth A tót atyafiak kötetének első novelláját, Az arany-kisasszonyt, s bár felvidéki utazásunk során korábban útba ejtettük Hollókőt és a Füleki várat, az első autentikus élmény számomra Selmecbánya volt, a pusztuló, kongó – és az igazán szép kisváros. „Selmecbányán vagy fölfelé mászik az ember, vagy lefelé ereszkedik; tertium non datur”, s ha lefelé, akkor le egészen az aranybánya mélyébe, az idegenvezetővel, akinek a fanyar humora felrázott abból a nosztalgiából és esztétizáltságból, amit a városka régi utcáin lehet érezni és folyattuk utunkat Nyitrára, Pozsonyba, Győrbe.
Kirándulásunkkal a peregrináció évszázados hagyományát folytattuk, annak minden sarkalatos pontjával: neves városokat látogattunk meg, ahol nemcsak a neves tereket – templomot, várat, könyvtárat, pestisoszlopot, köztéri szobrot – néztük meg, hanem felkerestünk egyetemeket, oktatókat, előadásokat hallgattunk. A kedves és készséges idegenvezetőktől elhangzott társadalomkritika, a történetmondás logikai törései, az eufemizmusok és elhallgatások szimptomatikusak, a vezetésükkel meglátogatott, elsősorban régi városrészek mellé ők is hozzátették a városok és lakosaik jelenének (lappangó vagy kimondott) problémáit.
Az elmúlt hét sűrű volt nagyon, el kell telni egy kis időnek, amíg leülepednek az élmények, de néhány dolog még felvillan: a kulturálist kiegészítő kulináris élvezetek, a jókedvű, boros-pálinkás koloni est…, a morbid kíváncsiság vezérelte bonctermi látogatás a pozsonyi Comenius Egyetem orvosi karán.” – Szabó Eszter, elsőéves kolozsvári kollégista


„Összességében elmondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam végig a hét folyamán. Minden programot sikerült jól és ötletesen megszervezni és véghez is vinni a szervezőknek, amiért nagy köszönet illeti meg őket. Nagyon jó ízelítőt kaptam a Felvidék múltjából, jelenéből, a helyiek kultúrájából és szokásaiból, a különlegességekből, és még hosszasan sorolhatnám. Az ételekkel és szállodákkal szinte minden esetben tökéletesen meg voltam elégedve, sőt, néha úgy éreztem magam, mint valami királyi vacsorán vagy királyi lakosztályon. Remélem, a sikeres tendencia folytatódik, és jövőre más magyarlakta vidékeket is jobban megismerhetünk. Hálás köszönetemet szeretném kifejezni a Collegium Talentum vezetőségének, illetve a helyi szervezőknek, hogy ilyen széppé varázsolták az elmúlt hetet számomra.” – Demes Sándor, másodéves ungvári kollégista

„Elmélyülő baráti kapcsolatok, közösségi élmény, megtapasztalt és átélt kultúra – talán ezek lehettek volna a Collegium Talentum idei Téli akadémiájának kulcsszavai. Egy héten át voltunk együtt első-, másod- és harmadéves kollégisták, ami kiváló alkalom volt arra, hogy jobban megismerjük egymást és egymás kutatási területeit, személyiségét, kisebbségi környezetét és persze az országot, ahol a kirándulás nagyobbik része zajlott.
Nehéz kiemelni egyetlen mozzanatot az akadémia színes és változatos programjából, de számomra talán a borkóstoló volt a legegyedibb élmény. Nem az elfogyasztott alkohol szépítette meg az élményt, hanem az, hogy házigazdánk részletesen elmagyarázta, hogyan készül a pannonhalmi bor, megmutatta a gyártás minden egyes folyamatát, az üzem minden zegzugát és válaszolt a főként borfogyasztási kultúrával kapcsolatos kérdésekre. Fontos volt, hogy megtudjuk, tévhit, hogy minél régebbi egy bor, annál „nemesebb”, sőt, a rosé bort például a palackozás utáni egy-két évben jó elfogyasztani, ugyanis ekkor érvényesülnek a leginkább az aromák… Köszönet ezért a színes, tartalmas és felejthetetlen hétért!” - Szőcs Csongor-Ernő, elsőéves kolozsvári kollégista

„Az utunk utolsó előtti napja Pozsonyról szólt. Pozsony elvarázsol nagyvárosi hangulatával, melyet keresztül-kasul sző a történelem. Az egykori magyar országgyűlések helyszíne ma már világváros, modern hangvételű hidakkal, és égbe törő épületekkel, de a templomok, a paloták, a szobrok visszaidézik azt a kort, mikor Pozsony még a magyarországi élet központja volt. A Comenius Egyetemen tett látogatás, valamint a felvidéki tudományos élet megismerését célzó késődélutáni előadás tovább segítettek megismerni a felvidéki tudományművelésnek azon részleteit, amelyek számunkra többszörösen értékesek, hiszen amellett, hogy tanulhatunk az itt megismert módszerekből, lehetőségünk nyílik, tudományterülettől függően, együtt is dolgozni felvidéki kutatókkal… Köszönjük szépen a Collegium Talentumnak a lehetőséget, hogy részt vehettünk ezen az ismereteket és barátságokat egyaránt bővítő Téli Akadémián.” -  Vekov Imre, másodéves kolozsvári kollégista

„…A téli akadémia erről az emberi szeretetről vált számomra emlékezetessé. Természetessé vált a kollégisták között a törődés, a jóindulatú heccelgetés, a baráti segítőkészség és az építő jellegű kritika megosztása. Mindennapossá vált az, hogy egymás munkáját a tudományosság igényességével ötvözött érdeklődéssel követjük. Rendszeresen megtapasztaljuk azt, hogy a tartalmas és színvonalas előadások többre is megtanítanak a pontosságnál, és az előadók szerény, letisztult egyszerűségükkel miként példázzák az igazi tudós szelídlelkűséget. Mégis számomra - és talán többünk gondolatát is szóba öntöm, amikor azt írom - a legcsodálatosabb az volt, hogy a téli akadémia kötetlenebb hangvételű ismeretterjesztő bemutatóin együtt dobogott a szívünk azokkal, akik Kolonban, a magyarság egyik kis szigetén, nem kis áldozatok árán fáradoznak értékes és egyedi örökségük átmentésén. Az „igazi székelyek” ízes humorral fűszerezett tájházi bemutatója, a közös éneklés, a népviseletbe öltözött menyecskék spontán improvizációja, a bőséges megvendégelés és a szeretet, amit a fogadtatás alatt minden rezzenésben megéreztünk, sokunkban megerősítette felelősségtudatunkat. Úgy érzem, hogy a kimondott köszönő szavak korántsem szolgálják méltó vagy elegendő módon azt, amit valójában éreztünk kedd este a rigófüttyentésektől visszhangzó erdőaljban. Egy kis ideig az építőtelepek és a laboratóriumi gépezetek zajától távol, a konferenciatermek hangosításától zavartalanul csend lett. És ebben a csendben kissé keserű realizmussal nyugtázhatta ki-ki a maga nemében, hogy a nemzeti és kisebbségi létünk értékeiért tudatosan felelősséget kell vállalnunk. Vészjelként villant fel a helyiek állhatatos törekvése arra, hogy a megmaradásunk záloga az értelmiségi helyzetünkhöz méltó helytállásunk.” – Rád András László, másodéves kolozsvári kollégista